Futás és nyaralás? Mi van? Gondoltam én még tavaly. De hát akkor még nem sportoltam. Bezzeg most.
Most sem.
Nagyon nekikészültem. Az első csomag, amit összepakoltam a futó felszerelésem volt. Négy póló, négy gatya, óra, öv, bézbóz satyi. Mennyit morfondíroztam, hogy melyik futóövemet vigyem el magammal. Amibe lehet innivalót tenni. Vagy a rózsaszínt. Vagy a megszokottat. Á, jöjjön mind, mert nem mindegy milyen öv van rajtam a póló alatt. A divatra is adni kell ám kérem szépen.
Megérkeztünk Szentgotthárdra. Be kell ismerjem, ez a város messze van. Persze minden csak viszonyítás kérdése. Mondjuk inkább úgy, hogy nekem messze van. Bruttó négy óra kocsival.
Az első nap szóba sem jöhetett a futás. Csakis a medence és a csúszda. Este úgy feküdtem le, hogy azt mondtam, holnap reggel bizony felkelek és megyek futni. Ez a tervem nem igazán jött össze. Hogy is tudtam volna elmenni futni, mikor a két kis szőrösfejű kontaktemberkém ott szuszmákolt a hónom alatt. Inkább csendben szagolgattam a napszívta fürtjeiket, és egy gyufaszálat sem tettem keresztbe a futás okozta élvezetért.
Aznap este már megnéztem a futóútvonalakat Szentgotthárd és környéke címszóval. Másnap reggel…..
Minek cifrázni? Nem futottam egy dekát sem míg ott voltunk. Képes voltam úgy hazajönni, hogy nem futottam. Ami külön szégyen, hogy a szálloda előtt volt egy futópálya. Igaz, hogy kicsit gazos volt, de ott volt. Másik oldalon egy szép park. Mellette egy töltés. Láttam futókat is. Szóval minden adott volt. Kivéve a futókedv. Az elúszott a medencében, majd lecsúszott a piros csúszdán. Az utolsó nap én voltam az egyetlen, aki a szakadó esőben a medencében lubickolt a szabad ég alatt. Javaslom ezt egyszer mindenki próbálja ki. Feltöltős élmény.
Tegnap este hazajöttünk, lelkiismeretfurdalás pipa. Viszont ma reggel….
A csajokat elvittem a megfelelő tagintézménybe, hazamentem inni egy kávét és megtettem az első lépéseket. Először a futópadon, de túl unalmas volt. Előkerestem a lakáskulcsot, és kimentem az utcára. Megint nem ment.
Hányszor lehet a futást újrakezdeni? Az ember kihagy néhány napot, és kárbaveszik minden belefeccölt energia. Kifejezetten demotiváló, hogy pár nap kihagyás után mindig előlről kell kezdeni mindent.
Megint megvolt a fújtatós gőzgép effektus. Az izzadós rész is stimmelt. Az első 5 percben éreztem, hogy nem ez lesz életem legjobb futása. Azért csak letoltam 3,8 km-t valahogy. Bár mikor megnéztem a Nike Run fényképét jót nevettem. Olyan, mintha totál részeg lennék. Összevissza, céltalanul.
Iszonyatos nagy erőmbe kerül újra nekiállni. Lenne sokkal jobb dolgom is. Most csak az visz előre, hogy nem sokára jönnek a versenyek, és olyan nincs, hogy ne teljesítsem a távot. Alíg három hetem van a következő megmérettetés előtt.