1.0Me vs RUNhttps://mevsrun.cafeblog.huMe vs RUNhttps://mevsrun.cafeblog.hu/author/me_vs_run/<p>Kedves Szurkoló!</p> <p>Köszönöm, hogy esőben, hóban vagy kánikulában is ott vagy a versenyeken. <!--more--></p> <p style="text-align: justify">Voltam és vagyok én is szurkoló. Nagy lelkesen festegettem itthon a transzparenst és arra gondoltam, milyen jó lesz ha az, akinek festettem örül neki. Nem csak örül, biztos új erőre kap. Úgy éreztem, hogy ha a féltávnál, mikor már lankad a kedv, mikor a futó azon gondolkodik, miért is nevezett be erre az írtó hosszú versenyre, na akkor az a "HAJRÁ" felirat beoson a retinájába, onnan lecsúszik a mosolycsatornákhoz, végiggurul a szív mellett, végül pedig a tartalék energiáknál landol.</p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-108 aligncenter" src="https://mevsrun.cafeblog.hu/files/2016/07/10955409_10204037002990339_5045463848906012946_n-300x67.jpg" alt="10955409_10204037002990339_5045463848906012946_n" width="300" height="67" /></p> <p style="text-align: justify">Aztán megváltozott a világ. Elkezdtem futni, és a második versenyemen már hálát adtam mindenkinek, hogy vagy. Hogy ott vagy mikor szükségem van rád.</p> <p>Általában egyedül futok a versenyeken, nincsenek drukkereim, de te, aki nem is ismersz ott voltál.</p> <p style="text-align: justify">Ott voltál a rajtvonalnál mikor magamat szidtam, hogy mit keresek én itt. Te rám mosolyogtál, és egy biccentéssel jelezted, hogy meg tudom csinálni.</p> <p style="text-align: justify">Ott voltál az első kilométernél, mikor komoly kétségeim támadtak, hogy hogy futom le a maradék 6-ot. Te nem szóltál egy szót sem, csak tapsoltál (az előző verseny érmével a nyakadban) és egy kacsintással jelezted, hogy ugyanabban a cipőben járunk. Tudod mit érzek, de menni fog.</p> <p style="text-align: justify">Ott voltál féltávnál, mikor már nem hittem, hogy valaha be fogom fejezni. De kinyújtottad a karod, és kaptam egy pacsit. Mintha az összes benned lévő erőt áttoltad volna az én karomba, majd onnan a egyenesen a lábaimba. Újra tudtam mosolyogni.</p> <p><img class="size-medium wp-image-113 aligncenter" src="https://mevsrun.cafeblog.hu/files/2016/07/462072390-211x300.jpg" alt="462072390" width="211" height="300" /></p> <p style="text-align: justify">A legnagyobb szükségem akkor volt rád, mikor a híd előtti kanyarban az emelkedő állt velem szemben. Ott verted a kongát, ráztad a feneked, és sugároztad a napot, az energiát, az életet. Már majdnem megálltam veled bulizni, de tovább kellett mennem. Köszönöm, hogy megadtad az ütemet, és akár akartam, akár nem, a cipőim a te ritmusodban futottak tovább.</p> <p style="text-align: justify">Köszönöm, hogy a hídon legalább tízen összeálltatok és kiabáltatok, ahogy a torkotokon kifért, hogy a nehezén már túl vagyok és meg fogom csinálni. Köszönöm azt a rengeteg pacsit, ami miatt megint fülig ért a szám.</p> <p style="text-align: justify">Azért is hálás vagyok mert az utolsó 800 méteren, mikor már azt hittem látom a célt, te azt mondtad, hogy ez már semmi sem.</p> <p style="text-align: justify">Az utolsó 500 méteren már csak a mosolygó, tapsoló tömeget láttam, akik láthatatlan kézzel veregették a vállam, elismerve a teljesítményt.</p> <p style="text-align: justify">Köszönöm, hogy a célban csináltál rólam egy fényképet emlékül, és közben gratuláltál. Immár nem láthatatlanul. Hangosan, őszintén. Kedvem lett volna ismeretlenül is a nyakadba ugrani, és össze-vissza puszilni.</p> <p>Köszönöm, hogy nekem (is) drukkoltál. Nélküled nem ment volna.</p> <p>Kérlek szurkolj és segíts tovább.</p> <p>Köszönöm.</p>richhttps://mevsrun.cafeblog.hu/files/2016/07/462072390-150x150.jpg150150