Ahogy én láttam: The Color run

Na kezdjük az első bejegyzést rögtön egy futóversennyel. Vagy inkább egy futó eseménnyel, mert versenynek egyáltalán nem volt nevezhető ez a valami. Még csak eseménynek sem. Valahogy mégiscsak hívnom kell úgyhogy legyen csak úgy egyszerűen CR (color run) és kész.

Pénteken délután, a szabadságomat megelőző utolsó munkanapon már nem nagyon volt kedvem dolgozni. Egyébként se, de ezt hagyjuk mert nem tartozik a tárgyhoz mennyire nehezen viselem a munkahelyi stresszt.

Tehát a facebookot böngésztem, mikor észrevettem egy riportot a CR szervezőivel. Gondoltam megnézem, mert a honlapjukon olyan kevés információ volt a másnapi eseményről. Érdeklődéssel hallgattam, ahogy ez a két fiatal nem is tudom milyen jelzővel illethető pali (talán az újgazdag ficsúr a helyes), mit válaszol a riporternő teljesen konkrét kérdéseire.

Kik lesznek a fellépők szólt az egyik kérdés. Válasz: sajnos most nem tudtunk annyira készülni stb stb.

Mi lesz az útvonal? A Kincsem Park területén lesz de sajnos közben ott zavartalanul működik tovább a lovarda.

Lesz-e érem? Sajnos már nem volt időnk felkészülni.

A harmadik sajnos után el kellett volna gondolkodnom, hogy biztosan ez a helyes szervezési módszer-e.

Nem baj. Egyszer élünk, ilyet még nem csináltam és különben is miért ne?

Szóval nekifutottunk Katival a Color Runnak. Kemény 10 perc alatt odaértünk, leparkoltunk és nevetve de mégis izgatottan kerestük a bejáratot. Már az első CR pólóval rendelkező emberkéknél feltűnt, hogy van rajtuk rajtszám. Kicsit aggódva kérdeztem Katit, hogy vajon nem baj-e, hogy nekünk nincs. Kati tök nyugodt volt-majd ott szerzünk.

Ugorjunk egy kicsit az időben. Tök jól indult a buli. Leszámítva a fellépőket. Nem tudom szó nélkül hagyni, konkrétan külön kiemelni Talán Attila kritikán aluli Bon Jovi előadását. Egyszerűen bűn rossz volt. Az előadás anyagát DVD-n kiadva tömegpusztító fegyverként lehetne terjeszteni. 

Egy tiszta hang nem volt benne. Sem a ritmus, sem a szöveg nem volt a helyén. Volt, ahol a szavak helyett inkább dobhártyaszaggatóan visított, amit már a kislányomnak is tiltok. De ő még csak 5 éves, és nem az éneklés a szakmája. Ez a muksó megpróbálta hozni az állatilazafickóvagyok figurát, és még ezt is szarul csinálta. Botrány! De el kell ismernem az összes rajongója a helyszínen tombolt. Mind a három. Ja, és még egy jó tanács barátom. A térdig lecsúszott nadrág a 90-es évek elején kiment a divatból. Ha fellépésre mész, olyan gatyát válassz, ami fennmarad az ülepeden. Vagy kénytelen leszel beruházni egy övre. Ha a mai gázsidból futja egyre akkor máris túlfizettek.

A koncert után mi is lemerészkedtünk a lelátóról a tömegbe, és megkezdődött a színes porok dobálása. Ez bevallom vicces volt. Milyen az íze? Mint a konyhai só összekeverve az utcai szemetes homokkal. Vagy talán mint a szódabikarbóna. Nem jó. A fogam egy perc alatt lett kék. Mindig is erre vágytam. Megvolt a bemelegítés. Adri nevű hölgyemény kicsit többet gondolt a feladatról, mint amiről szólt. Persze az a 15 perc hírnév mindenkinek jár. Nyugodtan hívják meg jövőre is, részemről a huszadik guggolásnál feladtam, és visszatértem a régi, jól bevált bokakörzős bemelegítésemhez. Ez még sosem hagyott cserben. De köszönjük Adri! Jó voltál.

Aztán szólt a szpíker, hogy mindenki kezdjen el a Red Bull kapu felé orientálódni. Azt se vettem észre, hogy van ilyen. Megfordultunk és a tömeg elindult. A tömeg igen, csak a rajt nem. Nem részletezem milyen gyorsan lettek állati idegesek az emberek. Egybehangzóan skandáltuk az “Induljunk! Induljunk!” vezényszavakat hiába. Uszkve 35 fok volt a napon. Ezt a tömeg és az egymáshoz simuló testek tovább fokozták. Komolyan le a kalappal az emberek előtt. Egy ideig csendben tűrtek. De a nép, az istenadta nép egy idő után megunja ha semmibe veszik. Már-már hülyének nézik és leszarják. Ezt történt itt is.

A szpíkert külön kiemelném. Nem tudom ki volt, de biztos kiderítem majd, és több olyan rendezvényre nem megyek ahol ő van. Viszonylag jámbor embernek mondom magam, és sok mindent elviselek. De az, hogy ő ott fent az árnyékban rohadt jól szórakozott rajtunk, és mint egy macska játszott az egerek idegeivel, ez már nekem is sok volt. Az első fél órában még próbáltam csitítani Katit is, hogy nem baj, jó lesz ez csak egy apróbb technikai malőr. De én is eljutottam arra az alacsony szintre, mikor a szpíker harmadszorra mondta, hogy na most, most minden maradék ember is elindulhat, és nekikezdett a visszaszámolásnak, és vissza is számolt. Magyarul, angolul, németül de nem 10 másodpercig. Neeeem. Jól elhúzta. Mint mikor megkérdezik, hogy kérsz egy falat fagyit? Persze, kérek majd elhúzzák előled a tölcsért. Na itt van, egyél és ismét arrébb tolják. Na ez ment hosszú-hosszú percekig. Hosszú tíz percekig. Majd közölte, hogy “emberek ha nem tetszik, haza is lehet menni.” Hát bizony itt az én számból is kicsúszott egy k.rva anyád mondat.

Lássunk tisztán. Nem lett volna ezzel az egésszel semmi baj ha ezt rögtön az elején elmondják. Te marha, ne állj oda a tömegbe, mert még egy órán keresztül nem indítjuk a rajtot. Nyugodtan vegyél magadhoz vizet, és hidratálj a 40 fokban, nehogy rosszul légy. De nem ez történt.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy mi alapján osztom én az észt, leírom én mit csináltam volna másképp.

1. Kezdjük ott, hogy úgy hirdetem meg a versenyt, hogy szakaszos rajtok lesznek. A szpíkernek elég lett volna annyit mondani, hogy kérem az első csoport indulóit fáradjanak a kapuhoz. 15 perc múlva hívhatta volna a második csoportot és így tovább.
2. a rajtszámot nem úgy osztogatom mint a cukorkát. Regisztráció mellé adok egy rajtszámot, hogy tudjam mennyit és kinek osztottam ki. Mi van ha a 35842-es emberke rosszul lesz a pályán? Honnan tudom ki ő és kit értesítsek baj esetén? Fokozottan érvényes ez a kiskorúakra.
3. nem lopom ki a rajtcsomagból a tartozékokat (fejpánt és tetkó) azért, hogy utána a rendezvényen eladjam és keressek további szaros 600 ft-ot. Ha ezen múlik akkor legyen a beugró 3000 ft helyett kapásból 3600 ft, de akkor legyen benne a rajtcsomagban, amit megígértél és amit kifizettem.

Ez csak három gondolat, mert minél tovább agyalok rajta annál idegesebb leszek.

Oké, lépjünk túl azon a felsoroláson, hogy hogyan tudnám a szervezőket és a szpíkert puszta kézzel kizsigerelni, hogy átérezzék a problémát.

Végre elindultunk. Kb 5 perc után jött az újabb sokk. Itt bizony nincs normális útvonal. Elfutottunk valameddig majd onnan visszafordultunk. Kezdtem nem érteni a koncepciót. Azt értem, hogy bulifutás, de hát azért izé. Mégis. Hogy van ez?

Futottam-futottam, de a maradék kedvem is elment. Szar indítás, nincs rendes pálya (a bokám is kicsavarodott kétszer. Bár ez az én hibám. Olyan puhány vagyok, hogy az a földút, ami jó a lovaknak, az sajnos nem jó az én betonhoz szokott úri lábikómnak.) Egy kaput már ki is kerültem. Valahogy már nem esett annyira jól, hogy minden testnyílásomon áramlott befelé a sok színes por. Arról nem beszélve, hogy mire mi sorra kerültünk a futásban, addigra már valószínűleg a port szóró diákok is rohadtúl unták az egészet, és vagy zsigerből csűrték tele a számat festékkel vagy el sem találtak. Nem panaszkodom. Vagy ingyen dolgoztak, vagy éhbérért. Olyan állati megértő vagyok, hogy ezt is megértem.

Elméletileg  5 km-t kellett volna futni. Azt hiszem valahogy így is volt meghirdetve: happiest 5 vagy valami ilyesmi. A lelkesek szerint azonban ez koránt sem volt 5 km. Ez is gáz. Mi az, hogy meghirdetnek egy 5 km-es versenyt és nem ennyi a táv? Hogy van ez? Komolyan nem értem. Én egy kapu kihagyásával futottam 3,64 km-t.

Azt is csak csendben jegyzem meg, hogy ez a futás totálisan lerontotta a Nike Running átlagomat. Ezt a 3,64 km-t sikerült 40:20 alatt futni vagyis az átlagsebességem 11,03 volt. Ez szuper. Minden eredményemet hazavágta.

Összességében értem én, hogy ez is csak egy üzleti vállalkozás és a cél a profit. De minden közgazdász tudja, hogy a profit érdekében bizony a befolyt pénzből vissza is kell forgatni valamennyit, hisz csak a pénz tud pénzt fialni. Magyarul ha nem áldozol egy kicsit arra, hogy ez a 6000 CR rajongó jól érezze magát, akkor bizony máris veszítettél 3000 jövő évi jelentkezőt. Persze minden évben jön egy újabb generáció, aki újra nekifut a bulifutásnak, de azért nem árt ha ennek a bulifutásnak jó híre van. Elég csak a facebookos értékeléseket megnézni. Ez alapján én jövőre nem mennék. És nem is megyek.

https://www.facebook.com/mevsrun/