Viszlát 2017! Helló 2018!

Évösszegzés indul.

Érdekes év volt 2017. Minden hónapra jutott valami finomság. Ami a futást illeti. Csupa mérföldkő, csupa élmény, csupa pozitív energia a lelkemnek.

Januárban szünet volt. Februárban megrendeztük az első házifutást Rádó Katival. Sőt, a föld alá is lefutottunk Kőbányán. Márciusban Nyitnikék, áprilisban Nagymaroson Panorámafutás. Ja és persze Óbudai futófesztivál félmaraton váltó. Itt új futótársam akadt Ulviczki Robi személyében, és itt ismerkedtem meg Szilvivel. Tehát mindenképpen mérföldkő. Májusban Nórival OHP futórekord, ahol kiderült, hogy egy kis motivációval az 5 és fél éves lányom képes megállás nélkül 2 km-t futni. Milyen fantasztikus nap volt! Májusban a Merci gyárat is meglátogattuk. Vadnyulakat láttam. Meg sasokat. De lehet, hogy vércséket. 🙂

Júniusban nyaraltunk, így nem vittük túlzásba a mozgást. Csak egy családi 1200 méteres futás fért bele. Oké, ment volna több is, de elaludtunk és lekéstük a fő versenyeket.

Júliusban Skanzenfutás. Tervezett 3 km helyett 7 km lett. Szilvi jóvoltából. Jó buli volt ismét.

Augusztusban a Sziget Fesztiválon futottam, mint az egyetlen mazochista hülye. Jó poén volt a Nagyszínpad előtt futni. Á, egyáltalán nem néztek hülyének a másnapos szigetlakók. A futócipőmön azóta is ott vannak ennek a futásnak a nyomai.

Szeptemberben a szívemnek kedves 7. kerületi futás (ahol Nóri velem futott váltóban) Petivel és Imivel idén harmadszorra. Annyira jó volt, hogy másnap részt vettem az első tájékozódási futásomon is. Több, mint 14 km-t toltunk le Szilvivel. Ráadásul jó ügy érdekében a Fuss Szívvel Alapítványnak.

Novemberben Halloween run, ahol rommá futottuk magunkat a családdal, és a létező összes versenyszámban indultunk. Nagyon jó buli volt.

Decemberben ismét jó szívem volt és részt vettem a MikuLáss futáson.

Természetesen év közben rajthoz álltam az összes Virtuálfutáson (és még mindig nincs aranyérmem 🙂 ). Tavaszköszöntő, Cofidis, Kánikula kupa, Ünnepi kupa és a legvégén még a Szilveszteri kupa is beficcent. A legutolsó nem volt betervezve, de mindig előállnak valami olyan éremmel, aminek nem tudok ellenállni. Vagy egy olyan alapítvánnyal, akinek a működését nagyon szeretném támogatni.

Vagyis. Év elején beterveztem 8 db versenyt. Ennyire volt engedélyem a családtól. Pofátlanul megtoldottam párral. Egészen pontosan 11-el.

Ez volt a terv:

És ez lett belőle:

Tehát így zártam 2017-et. Volt itt minden. Sírás, vigyorgás, lankadás, lelkesedés, új barátokat szereztem, munkahelyet váltottam (és milyen kurva jól tettem), estem-keltem. Továbbá a lányommal megkedveltettem a futást. Már ezért megérte párszor leizzadni. Futottam esőben, 40 fokban, szélben és hóesésben.

Juj majdnem elfelejtettem. Volt két kihívás. Pontosabban Me vs. Run kihívás. Jelentkeztek egy csomóan, kiosztottam 66 érmet és két kupát. Bár ez utóbbiból az egyiknek a posta jóvoltából lába kélt. De mindenképp örül a szívem, hogy ilyen sokan rajthoz álltak. Az egyik kolleganőm az első fordulóban 380 méter futással kezdte. Aztán a kihívás után két hónappal eljutott az 1400 méterig.  Ti nem ismeritek, de én tudom,hogy ez mekkora nagy szám. Hihetetlen teljesítmény.

Mit tervezek 2018-ra?

Naná, hogy UB! Tizenketten nekivágunk és körbefutjuk azt a kis tavacskát, amit Balatonnak hívnak. Sima ügy. 🙂 Terveim  szerint idén sokkal többet fogok futni. Bár ezt 2017-re is megfogadtam és baromira nem jött össze. De nem adom fel, nem lehet engem olyan könnyen lerázni, ezért újra megfogadom. Bevallom nem érdekel, hogy mennyit, hogyan és milyen gyorsan futok. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam. Ha ehhez egy km kell, akkor egyet futok. Ha 14 km és egy térkép, akkor annyit futok. Ha feszkós leszek akár egyetlen egy versenytől is, akkor oda nem megyek. Ez ilyen pofon egyszerű. 2018 az örömfutások és az UB éve lesz. Meg még egy titkos futásé. De erről bővebben majd akkor, ha itt lesz az ideje.

2017 jó év volt. 2018 még jobb lesz.

Boldog futóévet mindenkinek!