Mikor először meghallottam, hogy lesz egy virtuális futás, bizony egy kicsit én is felvontam a szemöldököm. Mi ez? De aztán Kata barátnőm szólt, hogy ő jelentkezett. Ha ő is regisztrált, akkor nem lehet olyan rossz dolog. Gyorsan utánanéztem, és meg is találtam a facebookon az eseményt.
Röviden az a lényege (bár szerintem mindenki hallott róla), hogy egy adott hétvégén keresztül bármikor futhatsz az előre megadott távok egyikén. Nem kell hozzá elmenni semmilyen tömegrendezvényre, nem kell parkolni, tolongani, nincs szükség toi toi wc-re. Ott futsz ahol és amikor akarsz. DE! A nevezési díj emelt összegű, amivel az adott futamon megjelölt három alapítvány közül egynek fel tudod ajánlani a nevezési díj egy részét. Itt kezdett el érdekelni a dolog.
Milyen egyszerű is így segíteni. Én is jól járok, a szervezők is, és egy általam választott alapítvány is kap egy kis pénzt. Ami külön tetszik, hogy ha lefutottam a távot, mindössze annyi a dolgom, hogy feltöltsem egy helyre és várjam a jussom. Mi az ajándék? Kapok szép pólót és egy érmet is.
Mit csináljak?! Szeretem ha a futásért érmet is adnak. Kiskoromban ez valahogy kimaradt az életemből. Így most igyekszem gyűjtögetni őket és mindegyiket el is teszem. Nem a falra, mert annyi még nincsen. De állati szépen csilingelnek a bárszekrényünk kilincsén.
Eljött a várva várt hétvége. Láttam a facebookon, hogy a futók sorra töltik fel a képeiket a megadott oldalra. Ajaj mi lesz itt? Részemről a pénteket eleve nem is vettem számításba. Munka után rohantam a lányokért a munkahelyükre, aztán egy jó kis csajbulit ígértem nekik otthonra, ha már az apjuk elutazott. Gondoltam majd szombaton. Arra nem számítottam, hogy az eső esni fog. Kezdem megszokni, hogy minden jópofa futás elengedhetetlen társa az eső. De legalább a nap is sütött. Így az igazi. Míg a lányok a jól megérdemelt szombat délutáni alvásukat töltötték a nagypapáéknál, én nekiálltam. Indulás előtt még felhívott az apukám, hogy azért kétszer is gondoljam át ezt a futást. A lányok jó helyen vannak, viszont nagyon esik az eső. Kis aggódós.
Gondolom sok embernek végig futott az agyán azon a napon, hogy hogy is lehetne megvarrni a rendszert. Elmenni kocsival és a gps úgyis jelez. Esernyővel lesétálni. Vagy csak simán átdátumozni a Nike running futást. Egyébként lehet ilyet? Fogalmam sincs. De az én lelkemet nem ilyen fából faragták. Megígértem, megteszem. Ha egy “rendes” országos futóverseny lett volna, ugyanúgy kimegyek az esőbe. Én ezt is versenynek éreztem. Verseny magammal, az akaraterőmmel, becsületemmel, csak kísérő tömeg nélkül. Pont az ilyen antiszociknak találták ki, mint én.
Erőt vettem magamon és elindultam. Esett. Egyre jobban esett. No de mit számít ez, hiszen ez egy jótékonysági futás.
Komolyan mondom jól esett. Az eső csendesedett. Csak egy kicsit sajnáltam a szinte vadi új cipőmet. De amint túljutottam ezen az aggódáson, elkezdtem élvezni a dolgot. Teljesen üres volt az utca, a park, a játszótér. Aztán kisütött a nap. Megjelentek az emberek. Nagyon furcsán néztek rám. Élvezet volt hallgatni a csurom vizes cipőm klaffogását. Egy versenyen normális, hogy mindenki egyszerre ázik el. De ott én voltam az egyedüli ázott veréb.
Egyedül, vizesen, büszkén. Senki nem kérte volna számon, ha nem csinálom meg. Ha nem megyek ki az esőbe. Simán otthon maradhattam volna. Örökre titok marad. De pont ettől volt jó.
Próbáltam betartani az edzőm utasításait. Azt mondta, hogy az elején ne menjek neki az emelkedőnek, viszont ne is álljak meg legalább 3 km-ig. Bevallom egyszer belesétáltam. Annyira elgondolkodtam, hogy csak későn vettem észre azt a fránya hegyet, ami elém tornyosult. Najó, nyilván nem hegy volt, csak egy kis emelkedő, de pont elég ahhoz, hogy megálljak. Nem akartam, hogy elfogyjon az erőm, és ne tudjam lefutni a penzumot.
A végén 5,33 km-t futottam pontosan 36 perc alatt. Ami azt jelenti, hogy 6,45/km-el futottam. Ez pedig szuper.
Már nagyon várom az érmet. Állítólag már elpostázták.
A fanyalgóknak pedig ismét van egy üzenetem. Kéretik nem elsütni még egy olyan hülye poént mint pl egy kedves ismerősöm: Mi az a virtuális futás? Megnyomsz egy gombot és lefutja helyetted? Vagy: én is minden nap virtuálisan futok. És a többi állati vicces megjegyzés. Csak olyanoktól fogadom el az ilyen típusú nagyon fárasztó poénokat, akik maguk is megmozdulnak, és nem feltett lábbal próbálnak lazák lenni.
A szervezésről is van pár gondolatom. Nagyon tetszett a kommunikáció. Minden kérdésre szinte azonnal érkezett a válasz. Nem én lettem volna, ha minden simán megy. Természetesen az én adminisztrációmmal megint baj volt (ismét az álnév miatt), de egy fél órán belül ott volt a kisegítő e-mail.
Amennyire kivettem a tájékoztatókból, ezt az egész kezdeményezést két fiatal srác csinálja munka mellett, önkéntes alapon. Az ilyet imádom. A regisztrációm után kb. egy órával már csörgött is a telefonom, hogy meséljek egy kicsit az alapítványról, akiknek a nevében jelentkeztem. A srác hallgatta, kérdezett és már járt is az agya.
Ami a lényeg, a következő virtuális verseny, vagyis az Őszi futam egyik támogatható alapítványa a Mellrákfórum-Nem vagy egyedül! Alapítvány lesz (http://mellrakforum.hu/). Borzasztóan örül a szívem, hogy végre ezek a nők is kaphatnak egy kis támogatást. Ez ugyan nem a reklám helye, de ezek a hölgyek, családanyák, a fenti srácokhoz hasonlóan munkaidő után, éjjel, hajnalban és hétvégente végzik az alapítványi munkát. Közvetlen azután, hogy a gyerekeikkel megtanulták a házi feladatot, kisikálták a sáros tornacipőket, vagy a hentes és a zöldséges között begyűjtötték az összes piros és sárga falevelet környezetismeret órára. Csak azért, hogy azoknak a lányoknak, asszonyoknak tudjanak segítséget nyújtani, akik éppen most szembesültek a szörnyű diagnózissal, vagy már benne vannak, az elején, a közepén, akárhol. Hogy tudják nincsenek egyedül! Nagy szükség van a munkájukra. Mögöttük nem állnak cégek vagy telibukszájú támogatók. Csak ők maguk vannak. A szivük, a hitük.
Közben megjött az érem is. Na nem csak egy szimpla érem. Egy egész befutócsomag érkezett. Érem, póló, matrica, toll és egyéb kiadványok. Az érem olyan nehéz, hogy a kislányom megkérdezte aranyból van-e. Még nem. De majd pár év múlva hátha kapok egy olyat is. Mondjuk ha egy évig minden virtuális futáson részt veszek, esetleg lehetek aranyfokozatú támogató, egy szép aranyos éremmel. Lehetne?
Egyetlen egy dolgot sajnálok ebben az egész kezdeményezésben. Hogy nem én találtam ki.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: