Nagyon nehéz volt összeállítani az idei versenytervet. Sokat morfondíroztam, mikor melyik verseny lenne jó. Amit még én is tudok teljesíteni. Sikerült, megírtam a listát, és még a család engedélyét is megkaptam.
Az első “verseny”, amit kiszúrtam egy Valentin-napi futás. Még a Katit is rádumáltam. Regisztráltunk és beszereztük a futáshoz szükséges plüss szivecskéket is. Aztán pénteken meggondoltuk magunkat. Illetve Kati lebeszélt róla. Oké, nem tartott túl sokáig. És jó érveket hozott fel. Ónos eső, hideg, esetleges betegállomány lehetősége. Najó. Benne vagyok, lógjunk. De akkor is kell valami mozgás helyette, különben nagyon fogok szégyenkezni.
Azt találtuk ki, hogy itt nálunk futjuk le az 5km-es távot, felváltva a futópadon. Ezenkívül pedig egymást ajándékozzuk meg egy saját készítésű éremmel. Szerintem ez tök jó ötlet.
Annyira fellelkesültem, hogy amint hazaértem neki is kezdtem az éremgyártásnak.
A reggeli 10 órás kezdést el kellett tolnunk egy nem várt kórházi látogatás miatt. Ugyan ez már utólagos, de így egy kicsit nyugodtabb vagyok, hogy így se, úgy se tudtam volna az eredeti futáson részt venni. Milyen szerencse, hogy Kati rugalmas. 11-től kezdtük a futást. Abban maradtunk, hogy aki nem fut, az vigyáz a kölkökre. Illetve a végén csak az enyémre, mert Kati sajnos egyedül jött.
Az eltolt rajt miatt én kezdtem. Ezt ugyan nem árultam el Katinak (majd itt elolvassa), de próbáltam gyors tempóban futni. Kati jól fut. Gyorsan szedi a virgácsait. Nem akartam lemaradni.
Szóval abból indultam ki, hogy le fog győzni. Ezt nem lehet hagyni. Hát nehogy már! Direkt feljebb toltam a padon a tempót, hogy én nyerjek. Hisz én már legalább másfél hete edzek.
Na a vége. Kati nulla edzéssel feltolta a padot a legmagasabb fokozatra, és majdnem lenyomott. De csak majdnem. Hihihi. Két percet vertem rá. Na de, hogy is van az, hogy Kati nem fut, nem gyakorol, nem edzett július óta. Viszont idejön, és a legmagasabb fokozaton pofátlanul simán megcsinálja az 5km-t?! Majd piheg két percet és csinálja tovább a dolgát, mintha semmi nem történt volna. Mit evett vagy mit szívott, amitől ennyi energia van benne?
Tehát az első Lavotta race-en túlestünk. Örülök, hogy mindkettőnknek fontos volt. Saját kezűleg csináltuk az érmet, ami előkelő helyet kapott az éremtartómon. Szerintem sikeres volt a kezdeményezés. Lesz folytatása. Illetve gondolkodom egy újabb kihíváson. Remélem abba mások is beszállnak. Nekem a mai futás igazi motiváció volt, feltöltött.
Az idei versenyszezont hivatalosan is megnyitottuk.
Köszi Kati!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: