Ultrabalaton nevezési mizéria

Múlt hét csütörtökön végre megnyitották a nevezést az Ultrabalatonra. A helyek 37 perc alatt elfogytak.

 

Nem bírtam ki és beleolvasgattam a kommentekbe. Azt hittem, hogy azok a futók, akik képesek körbefutni a Balatont, igazi sportemberek, korrekt hozzáállással. Nem ezt láttam. Nem számítottam arra a hihetetlen irigységre, rosszindulatra, ami ezzel a nevezéssel jár.

Sokan megkérdőjelezték a 10-12 fős csapatok létjogosultságát. Egyáltalán a csapatok helyét a versenyben.

Az Ultrabalaton egy igényes verseny, nagy kihívás.

Hogy lehet ezt jól megszervezni? Pénzzel. Sok pénzzel. Honnan lehet rá pénzt szerezni a szponzorokon kívül? A nevezőktől.

Nézzük a számokat.

Egyéni nevezés január 15-ig 32.000 ft.

A csapatos nevezés január 15-ig a következőképpen alakul. A számok fejenként értendőek.

Számoljunk mondjuk 12 fővel. Ez azt jelenti, hogy befizetünk 150.000 ft-ot, szemben az egyéni induló 32.000 ft nevezési díjával. Ez az összeg tovább emelkedhet, ha nem fizetünk január 15-ig, vagy céges csapatként regisztrálunk.

Ezt a nevezési díjat összesen 440 csapatnak van lehetősége befizetni. Ez minimum 71millió forintot jelent. És ez még mindig csak a 10-12 fős csapatok nevezési díja.

A létszámlimit  következőképpen alakul.

A kommentelők jelentős része azt kívánta, hogy csak az igazi ultrások induljanak. Vagyis az egyéni indulók és a max 3-4 fős csapatok. Ha csak az anyagiakat nézem, akkor ezt azt jelenti, hogy a szervezők bizony elesnének a bevételek minimum 90%-tól. Ennyi pénzből össze tudnának hozni egy ilyen színvonalú rendezvényt? A válasz határozott NEM. Márpedig ez is csak egy üzleti vállalkozás, és csak kisebb százalékban szervezik azért, mert jó a buli. 

 

Egyébként meg egészen biztos vagyok benne, hogy ez az egész zúgolódás azért volt, mert az Ultrabalaton oldala nem bírta a rohamot és összeomlott. Volt ott hőbörgés meg lázadás. Minden. Végül is az nyert, aki kitartott. Többek közt mi is. Nem adtuk fel és kb fél órával később bent voltunk.

 

Visszatérve az eredeti gondolatra. Lehet, hogy útban vannak a nagyobb létszámú csapatok, lehet, hogy egy fő kevesebbet fut összességében. De tény, hogy a pénzt mi hozzuk. Mi, kezdők. Ebből lehet minden mást is finanszírozni. A lezárásokat, a frissítéseket, a tészta partyt, ésatöbbiésatöbbi.

 

Ez egy eléggé elnagyolt számolás volt. Nem számoltam bele a biciklis kísérőket, a bringatúrát, a szállással járó bevételeket.

Nem számoltam bele, hogy mi 12-en nagyon nagy kihívás előtt állunk. Nem jó, hogy ilyen céltáblák elé állítanak bennünket. Csak azért, mert ha már ott az a tavacska, mi is szeretnénk körbefutni. Azt is megkérdezhetném a zugolódóktól, hogy kit zavar ha többen futunk. Zavarjuk egymást a futásban? Nem, hisz van elég hely. Egyszerre indulunk? Nem, hisz eltolt rajt van. Akkor mi is a baj velünk?

Úgyhogy nem is olvasok több kommentet. Akinek nem tetszik, menjen és szervezzen egy másik versenyt. Ha ott nem indulhatnak nagyobb létszámú csapatok, nem fogok megsértődni. Viszont amíg itt nem tiltják a versenyszabályzatok, addig mi lelkesen készülünk és letoljuk azt a potom 220km-t. Együtt. 12-en. Mert nem vagyunk egyedül!