Tavaly valamiért lemaradtam erről a versenyről. Ja igen, akkor tartottam kényszerpihenőt. Ugyan februárban is volt Föld alatti futás (ami szintén nagyon jól sikerült) de ez…. Ez valami fantasztikus volt. Az, hogy nagyon jól éreztem magam nem fejezi ki eléggé, hogy milyen jó volt.
Tehát a lényeg. Mikor meghirdették, hogy idén is lesz Halloween Run, azonnal beállítottam a nyomkövetést a Facebookon. Alig vártam, hogy nevezni lehessen. Volt egy kis rossz szájíz, mert először november 4-re hirdették meg. Kicsit erősnek éreztem, hogy szombaton futok egyet-kettőt, este elmegyek a Queen koncertre, majd másnap szintén futok, ráadásul Szentendrén. Kicsit óvatosan is adtam elő otthon, hogy mit tervezek erre a hétvégére. Éreztem, hogy nem lesz egyszerű az engedélyeztetési folyamat.
Aztán a sors megoldotta ezt is. A Halloween futást áttették vasárnapra. Nagyon szerettem volna Szentendrén futni, de ha választani kell (márpedig egyelőre nem tudom duplikálni magam), akkor nyilván a közelebbi lehetőséget, ebben az esetben a kőbányai futást kell választani. Már csak azért is, mert itt mindenkinek volt lehetősége futni. Szentendrén csak én futottam volna. Micsoda önzőség. Hát nem? Hát de!
Halmoztuk az élvezeteket és minden számban indultunk, amin csak lehetett. Ovis, családi, 7km.
Két nappal előtte már átvettem a pólókat. Szám szerint 5-öt. Minden ember, minden futószámért kaphatott egyet. Ennek mi lett az eredménye? Nóri szekrénye enyhe narancssárga árnyalatot kapott. (Oda raktam be az összeset, én mostanában kerülöm ezt a színt). Ezzel viszont időt spóroltam. Nem kellett futás előtt sokkal odaérnünk.
Először az ovisokon volt a sor. Eltelt fél év az utolsó ilyen típusú esemény óta, de mind a mai napig nem értem a zumbások jelenlétét. Sem. És azt sem miért kell szegény ovisoknak pontosan 7 percig bemelegíteni. Pláne zumbával bemelegíteni. A zene jó volt, és a zumbásokat sem szeretném bántani, mert ismét szépen mosolyogtak. De most komolyan. Minek?
Mindegy. Lépjünk túl. Elindult a futás. Én megint pom-pomokkal kezemben, teljesen átszellemülve üvöltettem Nórinak. Egy ideig. Aztán szegény gyerekek elkezdtek hullani. Elég volt egy botlás és mintha futás helyett ‘kicsi a rakást’ játszottak volna. A többség felállt és vagy jöttek a szülei, vagy futott tovább. Volt egy kislány, akiért nem jöttek, viszont ott állt a futópálya közepén és nagyon kétségbeesve sírt. Na őt felkaptam gyorsan, mielőtt a visszafelé úton ismét letarolják, és a szpíker elé vittem. Bemondták a rajtszámát és együtt vártuk a szüleit. Kis idő múlva meg is jöttek, idegen gyerek leadva. Ezzel a mizériával viszont lemaradtam Nóri befutójáról. Bár a csillogó fogsor majd kiszúrta a szemem.
Nórikám a zöld arcával lefutotta, gyorsan felvette az érmét, felkészült és rajthoz álltunk családilag a Family run-hoz. Eredetileg az volt a nagy terv, hogy én futok Nórival (lábon). A férjem pedig Vikivel abszolválja a versenyt, ahogy csak tudja. Nyilván nem ez lett a vége. Férjem futott Nórival lábon, én meg Vikivel ahogy csak tudtam. Pici lányom és a sport nem túl jó barátok. A karban futok vele c. részt helyből elvetettem. Az én jobb muszklim nem bír 15-6 kilót cipelni 700méteren keresztül. Mármint futva. Tudom-tudom. Puhány vagyok. Próbáltam nyakiban. Ezzel az volt a baj, hogy Viki lábában nagyon benne volt a bugí. Riszálta-riszálta. Anya agyát elönti a minden: jól van édes kislányom, akkor szállj le és gyere gyalog. Gyermek válasz határozott nem egy enyhe hisztivel vegyítve. Oké akkor háton. Tény, hogy kényelmesebb volt nekem. De Vikinek ettől tuti nem jött meg a kedve a sportoláshoz. Túl jól érezte magát. 7 percen keresztül adtuk elő a Titanic ikonikus jelenetét. Én voltam a hajó. Viki meg széttárt karokkal állati jól hozta Kate Winsletet. Imádta. Lobogott a haja a szélben. Még huhogott is. Az én mosolyom is félőszinte volt.
A célvonal után ledobtam láncaimat és még négy percen keresztül kergettem Vikit, aki elkezdte élvezni a bulit és fel-alá rohangált a célkapuban. Kénytelen voltam hónom alávágni és elsétálni az éremért. Juj de büszke volt. Viki első érme!
Ezután család haza, én meg rajthoz álltam a 7km-en. Nagyon vicces volt. Én nem tudom mit csináltunk, hogy csináltunk Szilvivel, de egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az első sorban állunk. Van az a kategória, ami még belefér a kis pofátlanságba. Na de ez? 
Mindenki nyomkodta a pulzusmérős óráját, vagy épp a felkészülős koncentrációs tantráját mormollta. És mi? Mi meg szakadtunk a röhögéstől.
Azért ennek is meg volt a hátránya. Olyan ütemet diktált az első sor, amiről már az első pillanatban tudtuk, hogy sokáig nem tartható. Nem baj, gondoltam én, úgyis mindjárt lemegyünk a pincébe, és a kutya sem fogja látni. Na ez az. Gondoltam én. De megint nem készültem, nem néztem meg az útvonalat előre. Februárban lényegében azonnal lefutottunk a pincébe. Most természetesen nem. Kb 3,5 km-t futottunk a felszínen. Én olyan 1,5 km-nél éreztem, hogy mindjárt meghalok. Megint nulla felkészüléssel, egy átbulizott Queen koncert után vágtam neki a távnak.
Aztán lassítottunk a tempón és bementünk a föld alá. Itt már jobb volt a buli. Volt sár, sötétség és egyszer a gatyámból is kiugrottam ijedtemben.
Halloween futás lévén számítottam pár vérző karra, vagy boszorkányra. Esetleg repülő tökre vagy zongorázó csontvázra. Na de arra nem számítottam, hogy a legnagyobb koncentrációmban (épp próbáltam lépcsőn felfelé futni és nem elesni), a kanyarban elém ugrik egy láncfűrészes gyilkos. Nem volt tökéletes a jelmez. Nem volt nála láncfűrész és azt sem kiabálta, hogy húúúú. Mégis betojtam. Két métert repültem ijedtemben. Pont ezeket utálom. A csendes gyilkológépeket. Rohanjon felém és űvöltsön, hogy meghalsz te céda! De ez. Csak ott áll és nem csinál semmit? Hogy van ez?!
Miután beértünk a célba, a nyakunkba akasztották az érmet. Más volt, mint amit a családi futásért kaptunk. Örültem mert hiányoltam a tökös, denevéres vagy boszis különlegességet. A mienken egy múmia szedte a lábait. Volt víz, meleg tea (ami külön nagyszerű ötlet volt a szervezőktől. Hálám érte!) sőt még túró rudi is.
Összességében nagyon jó hangulatú verseny volt. Nem is verseny. Inkább örömfutás. Legközelebb is ott a helyünk.
UI: és a Queen koncert is nagyon állat volt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: