Me vs RUN

Van egy edzőm. A Laci. Laci mosolygós és nem mérges azért, mert vannak bizonyos feladatok, amiket egyszerűen nem tudok megcsinálni. Fizikai képtelenség, hogy megfogjam a talpam nyújtott lábbal.  Laci vicces is. Az edzés végén azt mondta, hogy kezdjünk bele a fegyenc edzésbe. Biztos, hogy ez lesz az év legnagyobb poénja, még akkor is ha még… Tovább »

Vasárnap 6-ra állítottam be az ébresztőórát, de nem volt rá szükség. Négykor már kipattantam az ágyból, és forró kávéval a kezemben néztem ki a teraszra. Ez az eső bizony nem állt el az éjjel. Nem-nem. Sőt. Kitartóan esik. Szakad. Zuhog. Hogy lesz ebből futás?... Tovább »

Kedves Szurkoló! Köszönöm, hogy esőben, hóban vagy kánikulában is ott vagy a versenyeken.... Tovább »

A hétvégén végre sikerült felkötnöm a nyúlcipőt. Pénteken a férjemmel futottam. Ez persze enyhe túlzás. Én futottam ő meg drukkolt, hogy minél később érjek vissza a parkba, mert addig rekordot dönt szókirakóban. De messziről teljes erővel drukkolt, hogy ne kapjak napszúrást, és azt is a lelkemre kötötte, hogy hangosítsam vissza a telefonomat, arra az esetre… Tovább »

Lehet, hogy át kéne neveznem a blogomat Me vs. Sportra. Sose hittem volna, hogy a kedvenc fekete mini retikülömet állandó jelleggel lecserélem egy lila Nike sporttáskára. És lőn. Megtörtént. Minden nap cipelem magammal azt a plussz 5 kilót a sportolás érdekében.... Tovább »

Sose sportoltam. A gimiben is csak akkor röplabdáztam, mikor az ellenfél csapat létszámhiány miatt nem tudott versenyezni. Beálltam a verseny-, de inkább csak a hátráltatás miatt. A mozgásom maximum a tánc volt. Zenére minden porcikámat átmozgattam, tetőtől talpig.  Aztán jött a változás. Az első kislányom születése után felszaladt kilókat lépcsőzőgépen vagy nagy babakocsis sétákkal próbáltam… Tovább »