Messze-messze a vörös dombok tetején állt két tölgyfa, Tölgyi és Völgyi. Magas, vastag, egészséges fák voltak, teli élettel, erővel. Mindketten ugyanolyan értékekkel cseperedtek. Hasonlítottak egymásra. Jó régóta voltak szomszédai egymásnak. Szinte már testvérekként fürkészték a világot a domb tetejéről. A föld alatt, a gyökereik gyakran keresztezték egymást. Ugyanabból a talajból táplálkoztak, ugyanazt a levegőt szívták… Tovább »
Tölgyi és Völgyi
Messze-messze a vörös dombok tetején állt két tölgyfa, Tölgyi és Völgyi. Magas, vastag, egészséges fák voltak, teli élettel, erővel. Mindketten ugyanolyan értékekkel cseperedtek. Hasonlítottak egymásra. Jó régóta voltak szomszédai egymásnak. Szinte már testvérekként fürkészték a világot a domb tetejéről. A föld alatt, a gyökereik gyakran keresztezték egymást. Ugyanabból a talajból táplálkoztak, ugyanazt a levegőt szívták… Tovább »
Bakancslistás futás. Évekkel ezelőtt láttam egy Irongirl érmet a tesóm falán. Azonnal beleszerettem abba a csillogó lilás rózsaszín virágba, pedig még nem is futottam. Aztán az első futóedzések egyikén belém költözött a kisördög. Álmodozni kezdtem, milyen jó lenne ha lenne egy ilyenem. ...
Nem sokkal azután, hogy jelentkeztem az Irongirlre, érlelődni kezdett bennem a gondolat, hogy mi lenne ha Nóri elindulna az Ironkiden. Az első futóversenye után viszont biztos voltam benne, hogy őt is benevezem....
Van egy edzőm. A Laci. Laci mosolygós és nem mérges azért, mert vannak bizonyos feladatok, amiket egyszerűen nem tudok megcsinálni. Fizikai képtelenség, hogy megfogjam a talpam nyújtott lábbal. Laci vicces is. Az edzés végén azt mondta, hogy kezdjünk bele a fegyenc edzésbe. Biztos, hogy ez lesz az év legnagyobb poénja, még akkor is ha még…
Vasárnap 6-ra állítottam be az ébresztőórát, de nem volt rá szükség. Négykor már kipattantam az ágyból, és forró kávéval a kezemben néztem ki a teraszra. Ez az eső bizony nem állt el az éjjel. Nem-nem. Sőt. Kitartóan esik. Szakad. Zuhog. Hogy lesz ebből futás?...
Kedves Szurkoló! Köszönöm, hogy esőben, hóban vagy kánikulában is ott vagy a versenyeken....
A hétvégén végre sikerült felkötnöm a nyúlcipőt. Pénteken a férjemmel futottam. Ez persze enyhe túlzás. Én futottam ő meg drukkolt, hogy minél később érjek vissza a parkba, mert addig rekordot dönt szókirakóban. De messziről teljes erővel drukkolt, hogy ne kapjak napszúrást, és azt is a lelkemre kötötte, hogy hangosítsam vissza a telefonomat, arra az esetre…
Lehet, hogy át kéne neveznem a blogomat Me vs. Sportra. Sose hittem volna, hogy a kedvenc fekete mini retikülömet állandó jelleggel lecserélem egy lila Nike sporttáskára. És lőn. Megtörtént. Minden nap cipelem magammal azt a plussz 5 kilót a sportolás érdekében....
Futás és nyaralás? Mi van? Gondoltam én még tavaly. De hát akkor még nem sportoltam. Bezzeg most. Most sem....
Na kezdjük az első bejegyzést rögtön egy futóversennyel. Vagy inkább egy futó eseménnyel, mert versenynek egyáltalán nem volt nevezhető ez a valami. Még csak eseménynek sem. Valahogy mégiscsak hívnom kell úgyhogy legyen csak úgy egyszerűen CR (color run) és kész....