Előre szólok…. Aki nem bírja a nyálas, ömlengős, szívkiöntős érzelem megnyilvánulást, az most azonnal nyomjon rá a kis ikszre, ott jobbra fent.
Me vs. RUN kihívás! Szívem csücske. Én csináltam. Én találtam ki, az enyém. Az ötlet. Nem a teljesítmény. A teljesítmény az azé a 46 emberé, aki nekiállt és teljesítette a kihívást.
Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy kéne egy jó kis kihívás. Ami kicsit más, mint a többi. Amit azok is meg tudnak csinálni, akik egyébként nem sportolnak rendszeresen. Amit kezdők vagy újrakezdők is bevállalnak. Vagy kismamák. Vagy gyerekek. Szóval olyanok, akiknek kihívás a napi életbe beilleszteni a mozgást. Miről szól ez az egész? A motivációról.
Először csak a futásban gondolkodtam. Aztán jött bicikli. Majd a gyaloglás. Az úszást még nem vettem bele. Ennek egészen egyszerű oka van. Nehezebb mérni.
Mikor meghirdettem a kihívást sokan azt mondták, hogy “á, mindenki azt mond, amit akar”. Vagy azt, hogy “most futok egy kilométert, júniusban hármat, és máris enyém a kupa”. Igen, ez is benne van a pakliban. De érdekes módon eszembe se jutott, hogy valaki nem a tényleges teljesítményéhez képest fog részt venni. Szerintem, aki elfogad egy kihívást, az nem szórakozik pár szár méterrel. Én az őszinteségben hiszek. És ez be is jött. Az emberek jók.
Mindenféle ember jelentkezett. 63 regisztrációból 52 nő és 11 férfi volt. 5 gyerek.
A kihívás első napján összesen 10 ember teljesítette a feladatot. Vagy legalábbis ennyien küldtek nekem eredményt. Vasárnap már mindenki lelkesebb volt (vagy mindenkinek eszébe jutott az érem). Összesen 46-an teljesítették a kihívást. Ez fantasztikus!
Először is jöjjenek a száraz tények. Majd később csöpögök. Számoljunk csak a teljesített értékekekkel.
Legnagyobb számban a futók voltak. A kihívást teljesítők 78%-a futott. A legrövidebb teljesített táv 380méter volt, a leghosszabb 18km. Összesen, a három sportágban 329 km-et tettünk meg. Ezzel eljutottunk volna a nulladik km kőtől legalább Temesvárig. Vagy Ungvárig. Vagy Mürzstegig. Vagy akár 62-szer körbefuthattuk volna a Margitszigetet. Ez sok. Lássuk ezt számokban is.
Az induló nők sokkal nagyobb arányban vettek részt a kihívásban, mint a férfiak. Bár szerintem ez megszokott, ahogy elnézem az eddigi tapasztalataimat.
Külön öröm számomra, hogy nagyobb arányban vannak a kezdők, akik vagy még csak keveset, vagy egyáltalán nem mozogtak. Soha. Nekik külön gratulálok! 
Kifejezetten repes a szívem mert sokan írtátok, hogy most kezdtétek újra a futást. Külön büszke vagyok arra a kolleganőmre, aki még a Mekibe is kocsival megy (200 méter). Most felkelt és nekiállt futni. Pedig nem is írtam bele a munkaköri leírásába.
Büszke vagyok azokra a kismamákra is, akik egy, két vagy akár három gyerek mellett, ebben a nem kellemes időben is kimentek, és vállalták a kihívást.
Köszönöm mindenkinek!
Ez nem egy országosan meghirdetett, támogatók által szponzorált nagy verseny volt. Csak egy egyszemélyes motivációs kísérlet. Mert tennünk kell magunkért, az egészségünkért. Csak az első lépés nehéz. Ebben próbáltam meg segíteni.
Annyira hálás vagyok mindenkinek, hogy annak ellenére, hogy kis porszem vagyok a levegőben, mind pozitívan álltatok hozzá. Nincs ajándék technikai póló, nincs ajándék befutócsomag. Csak a kis érmeim. Ezeket viszont a legnagyobb szeretettel, egyedül készítettem nektek. (Látnátok, hogy néz ki most a körmöm. Tiszta dzsuva.) Persze családi támogatással, mert azért ők is kellettek hozzá, hogy munka és egyéb elfoglaltságok mellett, le tudjak gyártani 63 db érmet. Igen, kicsit hibásak. Igen, nem tökéletesek, néhol göröngyösek. De mindegyiket egyesével formáztam azért, hogy értékeljétek a teljesítményt, amit nyújtottatok. Mert ez nem semmi! Sem a 380 méter, sem az 1 km, sem a 8, sem a 18!
Köszönöm a kedves szavakat, amiket kaptam, a megosztásokat, a történeteket, az eredményeket, a lelkesedést, a jókedvet. Legyetek büszkék magatokra!
Remélem tetszeni fognak nektek az érmek. Fogadjátok őket szeretettel. A hibáit kérlek nézzétek el, életemben először csináltam ilyet. A júniusira már rutinosabb leszek.
A postás bácsi már elindult kezében a csomagokkal. Ha csenget legalább kétszer, engedjétek be.
Aki esetleg lemaradt volna az áprilsi kihívásról, az se csüggedjen. Bármikor be lehet csatlakozni.
Kommentek